2008. október 12., vasárnap

Ferenczy Klára: Ments meg engem!


Ízléses könyv - verseskötet? Művészeti album? Ki tudja... Igazából mindegy, mert valójában egyik sem, így felemás érzést hagy maga után. Mint egy színes, gusztusos tál étel íz nélkül.
Kegyetlen kritika. Talán, mert nem értem. A festmények önnön valójukban biztosan látványosak, nekem túlságosan üzenet-mentesek, semmi újszerűt vagy meghökkentőt nem hoznak, klasszikusnak meg elnagyoltak. De élőben nem láttam őket, lehet, hogy szájtátva állnék előttük egy kiállítóteremben. A könyv nem ad vissza belőlük semmit, sem méretet, sem textúrát, sem érzést. Egy baráttal (Csáky Lajos festő a költőnő barátja) nem tesz az ember ilyet. Pláne nem a festményeivel. Mindenesetre a képek-versek fura társítása, az igényes kivitel teszi Ferenczy Klára könyvét fizikai valójában élvezhetővé. (Ideális Karácsonyi ajándék könyvespolctöltőknek.)
Ha a képeket kivégeztem, jöhetnek a versek. Végig erős közlés-kényszert szimatolok, nekünk szólnak ezek a hol rímes, hol rímtelen alkotások. Pszeudo-önvallomásként. Csak átlászik, csak kilóg, a király meztelen. Nem olvastam őket szívesen, mert a hangulatuk borúsnak nem volt elég térdrekényszerített, megalázott, kisemmizett, derűsek meg meg sem próbáltak lenni.
A képzavarok sokasága alattomosan kúszik be az ember agyába, de aztán egyszer felszínretör üvöltve. Nem és nem és nem. "Úgy maradtunk mind: egy életre ketrecbe zárva, falak közt, bástyák mögött, magányosan, apró lőréseken át kukucskálva." Ugye, hogy elsőre milyen tetszetős (is lehetne)? Sajnálom, nekem a teátrális és hideget sugalló felvezetés (ketrec, falak, bástyák, magány) nem oldható fel óvodás mondókát idéző szavakkal, melyek még a lőrést is banális hétköznapisággá kellene, hogy alacsonyítsák. Persze ez csak kiragadott példa a Mozdulj világ! című, számomra irányában, mondanivalójában megfoghatatlan versből. De akármelyikből idézheténk, hideg borzongás futna rajtam végig. Nem az én verseim. Biztos máshoz tartoznak inkább. Én menekülök is, messze.

S ha rámtör a versolvasási vágy, és a klasszikusok untatnak (tehát majdnem soha), akkor felkeresem a http://www.versiroverseny.hu/ oldalt (hitte volna bárki, hogy egy láz- és fájdalomcsillapító gyártója felkarolja az önjelölt művészek törekvéseit?) és szemezgetek az ottani alkotásokból. Vannak egészen frissek, egészen jók, egészen... Ígéretesek.


(Ferenczy Klára: Ments meg engem! KLAR M. Kft., Kecskemét, 2007.)

Nincsenek megjegyzések: