Akárki akármit mond: Stohl András jó színész és a színpadon csak ez számít. Teljesen mindegy, hogy mi történt és hogyan a deszkákon kívül, de ott és akkor hozza a szerepet, formálja a jellemet, borzolja a kedélyeket, ahogy azt kell.A darab meglepő, újszerű, friss: valójában két ember, két barát, két rendőr párbeszédére épül. A díszlet szürkesége, egyhangúsága és egyszerűsége nem vesz el semmit a történetből, inkább erősíti azt: oda kell figyelnünk, nincs más, ami elvonja a figyelmünket (leszámítva a mellettem szenvedő fiatal pláza-párt, akiken egyértelműen látszik, hogy Stoht inkább a valóságshowból ismerik, mint a színházból). Ülök a széken és azon gondolkodom, hogy ki más kaphatta volna meg ezt a szerepet. De nem jut eszembe senki. S ez független attól, hogy mit gondolok arról, amit tett.
Stohl a szangvinikus, impulzív, erőből gondolkodó, erkölcsileg megkérdőjelezhető, de mégis kirakat-pedáns rendben élő Dennyt alakítja. Az elején közömbös, lelketlenül unalmas monologizálás után rohamtempóban vágtat a darab íveken át, Stohl pedig dühönghet, csapkodhat, magába roskadhat, felvonultathat mindent, amit tud, vagy ami egész egyszerűen benne van.
Szabó Győzőnek az alkoholproblémákkal küzdő, lúzer Joey szerepében nem igazán jut babér, a karakter higgadtsága néha tutyimutyiságnak tűnik messziről, s mintha a rendező is hangsúlyozni akarta volna háttérszerepét: pulóvere csuklyája a fején. Pedig Szabó Győző szeret és tud is az arcával mesélni, de így, a félhomályban és arcilag leárnyékolva ennek egyáltalán nincs jelentősége, ha játszik is, magának teszi. A végén persze kiderül, hogy minden ellenére ő a pozitív főhős, viszi a feleséget, gyereket, házat, miközben a rossz elbukik. Hiszen mindannyian ezt várjuk, a jónak kell győzedelmeskednie.Más kérdés, hogy Győző karaktere jónak minősül-e vagy csak Denny egyre-másra felbukkanó stiklijei fényesítgetik nem létező glóriáját. Szerencsére a színészek sem akarják ránk erőltetni, hogy döntsünk, a darab kétpólusúsága végig megmarad, még a végén sem érezhetünk valódi diadalt. Vagy talán mégis: Stohl elbukott, ez a való világ...
(Centrál Színház - http://www.centralszinhaz.hu/)
