2008. május 28., szerda

A kiscsákói Geist-kastély


Szeretne-e valaki országos védettségű műemlék lenni? Nos én már egyértelműen tudom a választ: nem. A hétvégén meglátogattam ugyanis egyik kedvenc alföldi kastélyomat, mely ebbe a kategóriába tartozik... Siralmas látvány fogadott, a néhány éve megkezdett felújítás abbamaradt, a körbezárt területen gaz, üresség, csend, elmúlás...

Segíteni nem tudok, csak végignézem, ahogy a valaha jobb napokat látott, állítólag Ybl Miklós által tervezett tornyos épület az enyészeté lesz úgy, hogy közben papíron védik... Ráadásul a kastély magántulajdonban van (a majorban a Szivárvány utca lakói megörültek, amikor érdeklődtem, mert azt hitték, hogy vevő vagyok... Bárcsak lehetnék, de sajnos nem...), a német úr, aki még látott fantáziát a felújításában, már nem él. Az álványok ott maradtak, a vadászkastély párkánya alatt végigfutó motívumok közül a még fellelhetőek megtisztítva, restaurálásra előkészítve merednek a nyomorba-haló messzeségbe.

Nem egy vidám hely, pedig megérdemelné, hogy az legyen. A kastély üzleti hasznosítását elképzelhetetlennek tartom, pedig töprengtem ezen is, de rossz helyen van és rossz állapotban... Igaz, hogy fél óra autózással már termálfürdőben áztathatja magát az ember, vagy akár a kert végéből vadászhat, de Kiscsákó a világ vége, még tábla sem nagyon jelzi, hogy létezik, a bekötő út pedig csak erős idegzetűeknek ajánlott. Az emberek viszont kedvesek, közvetlenek és sajnálják a kastélyt. Mint ahogy én is. És tehetetlennek utálok a legjobban lenni. Mert valami megoldás biztosan van, csak én nem találom, mert mindig a pénz és a hasznosítás oldaláról indulok el. De valaminek lennie kell...

Geist Miklósnak nem ez volt az egyetlen kastélya ezen a környéken, sajnos a kondorosi (geisztcsákói) sincs jobb állapotban, mint a kiscsákói (és a kettő nem ugyanaz, bár tudom, hogy sokan keverik). A hajdani gyertyagyáros-sertéskereskedő tudott élni, azt kell, hogy mondjam. Meglepődne, ha látná: mi lett a gyönyörűséges épületekből... Én is meglepődtem, pedig alig pár évvel ezelőtt láttam utoljára. Akkor épp ki volt tisztítva a környezete, az sokat javított az összképen... Akkor még a patakon túli "imaházba" sem kellett félcombig érő gazon átvágni, most örültem, hogy a fa harangláb és az ablaktalan "egyszobás" még áll egyáltalán.

Mivel magánterület, így a kastély belsejével nem ismerkedhet meg az egyszerű földi halandó. Pedig tényleg szép és valami miatt a belső felújítások előbb kezdődhettek, mint a külső, homlokzati munkák. A villamos vezetékek már a falban vannak és szerintem a csövek is kicserélődtek. Az egykori vadászterem menyezete fastukkós, gyönyörű, de a tető megbontása miatt az egész épület ázik, málik... Szívszorító, tényleg az.

Nekem ez a kastély fontos, nem tudom, hogy miért, de az, és nem akarom így látni... De látni akarom virágozva, teljes pompájában, szeretve. Azonnali megoldást akarok, segítséget, kiáltást és rendet. Befektetőt, őrültet, akárkit.

Addig azért kérem, javaslom, ajánlom, ha valaki a Dél-Alföld felé veszi az irányt, pillantson rá. Hogy tudja, hogy számít, hogy tudunk róla, hogy fontos. És mert érdemes is.

Nincsenek megjegyzések: