2008. május 19., hétfő

Euripidész: Alkésztisz (A Kecskeméti Katona József Színház vendégjátéka a Merlinben, 2008. május 19.)


Ha summásan akarnám összefoglalni a darabot, akkor kísérőm szavait kéne idéznem: "Fasza volt".

Női mivoltom persze nem engedi meg, hogy ilyen összefogott és terjengősségtől mentes legyek, így leírom, hogy miért volt "fasza" a darab. Tóth Miklós darabja, mi több: része. Néha metál koncert, néha fekete-fehér, kopott, "edith piaf"-osan projektált, néha szexuálisan túlfűtött, kigyúrt színészekkel teli heppening. Euripidész még Devecseri Gábor fordítása ellenére is kortárs, ahol a gyász, az önfeláldozás és az érzékiség, a sors és az Istenek együtt isszák kristálypohárból a vörösbort.

Alkésztisz távozásának fájdalma néma és kimerevített Munch-sikolyként volt hivatott az agyunkba égni. A halál keménysége állatias szexualitással párosult - a halál szexi, a halál vibrátort tart a lábad közé. Héraklész olyan, mint egy G.I. Joe. A színpadon elfér minden, ami a halál-élet kérdései köré csoportosítható, lehet szopni, az eltávozott kedves kivetített arca előtt poharat rázogatni, majd az arcára "élvezni", szado-mazo cuccokat viselni. A vibrátor pedig megáll az asztalon és körbe-körbe pörög, táncol. Ez szép kép.

Úgy tűnik, hogy az embergyerek szimbólumokkal nincs szerencsém, a mostaniak feje is koppant - nagyot. Voltak babák és babafejű felnőttméretű jelenlévők, nyivákolók, kétségbeesettek, megrettentek, amolyan David Lynch-módra. Az anyjuk magukra hagyta őket, hogy mentse férje életét. Ők pedig maradtak, árvák.

Olvasgattam a kritikákat és szinte mindenhol ilyen kérdések merültek fel, hogy vajon szabad-e egy anyának a férjét választania a gyermekei helyett? A szerelemben el szabad-e fogadni ilyen áldozatot?

Én is megkérdezem magamtól, hogy tennék-e ilyet. Nem. Bár lehet. Néha igen, néha nem. A halál szexi. Ezt eddig nem tudtam, most már ez is befolyásolhat, nem tudok válaszolni. Nem tudom, hogy viselkednék, hogy döntenék. Azt biztosan tudom viszont, hogy ha úgy döntenék, hogy megyek - más helyett, mindegy is, hogy kiért - soha nem kérném, hogy ne töltsék be a helyem. De ettől hiszem azt, hogy Euripidész akár nő is lehetett volna. Mert a nők ilyenek, ők mondanak ilyeneket az önfeláldozás árnyékában. Ők bátran vállalják a halált, de élni már nem hagynák azt, akiért teszik. Euripidész ismerte a nőket. Mindenesetre.

A halál metál-zenéje a végére már idegesítő volt, a sötét-szakaszok az elején még jól, a végén már túltörték a darabot, de a kezdeti félelmeim nem igazolódtak be: igenis nézhető, igenis élvezhető. Stúdió-szinthez erős taps-zárással. 16 éven felülieknek.

Nincsenek megjegyzések: