2011. április 4., hétfő

Az A38-on mindig az Esti Kornél győz - akárki előtt (2011. április 2.)


Régen Mezőtúr azt jelentette, hogy át kell szállni a "kispirosra", hogy tovább vonatozzunk a rokonokhoz a világ végére. Mostanra a városról egészen másra asszociálok, egy számomra új felfedezésre, egy igazán lendületes, tehetséges és magával ragadó együttesre, a mezőtúri Esti Kornélra.


Kellően "öreg" vagyok már ahhoz, hogy elmondhassam: sokat láttam, s ehhez nem csak korom, hanem a zene, koncertek iránti lelkesedésem is hozzásegített. Az A38-ra pedig eleve szívesen megyek, pedig már a bejutáshoz le kell küzdenem a tériszonyomat (hurrá, palló!), majd odabenn a klausztrofóbiámat (és itt nem a Kiscsillag által megénekelt Santa Claus alias Mikulásra gondolok). De mindig megéri. Csupa felfedezés számomra minden egyes "nagykoncert", mindig szerelmesen térek haza, így lett nekem egy Tóth Evelin rajongásom és most már többszörösen az Esti Kornél.

Most sem rájuk mentünk, hanem a Kiscsillagra, de én már tudtam, hogy menthetetlen vagyok. Nem is csalódtam, megint éltek a színpadon, újra olyan volt, mint régen, amikor egy másik irodalmi nevű zenekar határozta meg az egyetemi bulikat, ahová korunkból fakadóan még illegálisan lógtunk be, most meg már talán éppen korunkból fakadóan be sem engednének. Jah, kérem, pedig most már tényleg fizetőképes keresletté váltunk legalább. Én mindenképpen. Olyannyira, hogy a vételárnál nagyobb összeget is bátran fizetnék egy dedikált albumukért, s nyugodtan mernék nagyobb összegben fogadni arra, hogy az Esti Kornél sikeres lesz. Néhány hónap, fél év, év és már minden csatorna fel-felkap egy-egy számot, én mondjuk a Mit akarsz látnit mondanám, de ez csak merő önzés, nekem az a legkedvesebbek egyike.

A lényeg, hogy őket játszani fogják, s nem ők lesznek előzenekar, hanem nekik lesz majd előzenekaruk... Persze csak remélni merem, hogy akkor majd nem csábulok el és a főzenekarra koncentrálok. Vagy ezt inkább ígérnem illene.

A Kiscsillag (mostani főzenekarként) nekem kellemesen jó volt, szerethető, Lovasit ki a fene nem, hát rajta nőttem fel, de akkor is. Kiszámítható már ez a jóság, ami pedig az ungergound világban unalmas. Minden tökéletesen klappol, minden pont annyira vicces, ami "éppcsak" mosolyra elég, de arra igen, s a rajongók életkora minimum az enyém fele, ami feszélyez, mert hát ők mit tudnak a Lovasiról, meg arról, amikor még műbőr BKV-bérlet tokban volt a Sziget Napijegy, meg arról, hogy úgy is meg lehetett beszélni egy-egy kiruccanást, hogy nem volt mobiltelefon... Hihetetlen. Szóval Kiscsillag nekem jobb lett volna akkor, most meg nem szerettem, hogy mellettem a tömegben rágyújtottak, hogy rámöntötték a sört, miközben "vigyáztak", hogy megmozdulni nem lehetett, hogy nem hallottam az éneket, mert nyertem a nyakamba egy önjelölt énekest, aki úgy üvöltötte a szöveget a fülembe, mintha csak egy személyben lettem volna az X-Faktor összes mentora és a Megasztár komplett zsűrije, továbbá stílszerűen a Csillag születik ítészgárdája is. De hát sajnos nem jött át, úgyhogy nekem ez az egész profi volt, kellemes volt, de nem különleges. - Hiába adtak bele mindent ott a színpadon, én már mást vettem, jól laktam, nem voltam fogékony hangulatban vagy egyéb. - Ellenben az Esti Kornéllal. (Igyekszem minél többször leírni a nevüket, hogy rögzüljön, hiszen, kedves olvasóim vagytok már egy páran, tessék csak figyelni rájuk, megvásárolni az albumukat, eljönni a koncertjeikre, megismerni azt, hogy mi lehet az irány, mert hogy ők ott lesznek a sodrásban, abban én biztos vagyok, és a megérzéseim ritkán hagynak cserben.)

Szóval Mezőtúr egy új állomás, egy új zenei sziporka, egy együtt mozgó-lélegző, szemérmetlenül fiatal és mégis nagyon képzett, fegyelmezett, de a színpadon ellazuló csoportosulás, egy igazi kis zenei zigóta otthonaként asszociálódik a fejemben. Esti Kornél. Köszönöm.


Azt meg különösen lájkolnám, ha a mai fiatalok inkább az E.K. frontemberét ikonizálnák (amúgy tényleg csinos srác! - Nagy István), s nem a média-tunningolt műanyagsztárokat, akikből nem lesz honlapra már semmi. Az értéket nem szégyen szeretni.

Keressétek őket a Facebookon is. De méginkább a koncerteken. Én is fogom. Amíg még lesz esélyem rájuk "nyugdíjas" tempóban jegyet vásárolni, és nem kell napokkal előtte odaülni hálózsákban a jegypénztár elé. :)

1 megjegyzés:

vr írta...

Pár kép az íráshoz :)

http://rendezvenyfoto.blogspot.com/2011/04/esti-kornel-a38.html