Ki hitte volna, hogy egy /B ekkora dolgokra képes... Pedig igen. Merthogy ez a Mizantróp nem az a Mizantróp, amit Moliére írt, hanem az a Mizantróp, melyet búcsúajándékul Bodolay átírt Az új embergyűlölővé. Aztán persze nem állt meg ott, hogy átírta, át is rendezte. Nem tudni, hogy kizárólag csak a kritikákban rögzített cél vezette-e (nevesül, hogy a színidirektori széket elhagyni kényszerült, s az eltávolítás módjával nem értett egyet) vagy még volt művészeti tartalom/irány is (szerintem kellett lennie)...
Milyen is az új embergyűlölő? Mindenképpen modern, hangos, néha túl sok, néha érthetetlen (vagy követhetetlen), néha egész moliéri, néha viszont "tájidegen". A színészek egytől egyig jók, erőteljesek, hallhatók, kifejezők. Néha maguknak játszanak ugyan, vagy csak a szent cél érdekében, de szerencsére mégis együtt vannak jelen, nagyon nem szakadnak ki a színpad behatárolta közegből.
Az indítás felütés-szerű, utána kicsit visszavesz a sodrásból a rendező, de annyira nem, hogy az ember néha ne érezze úgy, hogy csak kapkodja a fejét ide-oda, de nem ért igazán - mélységében - semmit. Hiába, no, nem gyors sodrású hegyi patakban kell úszni tanulni... A párbeszédekbe jócskán beleavatkozott /B, nagyon "áptudét" lett, néhol túlságosan is. Nem mindenhol és mindenben akarhat az ember elérni a jelenkorhoz: szókincset, nyelvhasználatot tekintve semmiképpen sem.
A darab viszont revitalizálódott, élő, eladható. Mégha fricska is és mégha nálam - klasszikusra vágyásom okán - nem is igazán ér(hetet)t el szerethető színház-élmény szintre. A közönség is élvezte, együtt nevetett (sőt néha már előre) az eseményekkel. Én azért nem ragaszkodom hozzá, hogy újra megnézzem. De a Mizantrópot egyszer biz'Isten meg fogom.
A kecskemétiek új direktora előtt pedig emelem kalapom. Ha az én kinevezésem körülményei késztetnének bárkit egy darab színre állítására, akkor nem biztos, hogy állnék erkölcsileg olyan magas nívón, hogy nap mint nap szembenézzek annak sikerével, s valószínűleg levenném a színház műsoráról, nemhogy "vendégségbe" engedjem...
Hiába, no: úgyis lehet fricskát adni, hogy semmit nem kell átírni vagy megrendezni. Ehhez kell az igazi nagyság.
Milyen is az új embergyűlölő? Mindenképpen modern, hangos, néha túl sok, néha érthetetlen (vagy követhetetlen), néha egész moliéri, néha viszont "tájidegen". A színészek egytől egyig jók, erőteljesek, hallhatók, kifejezők. Néha maguknak játszanak ugyan, vagy csak a szent cél érdekében, de szerencsére mégis együtt vannak jelen, nagyon nem szakadnak ki a színpad behatárolta közegből.
Az indítás felütés-szerű, utána kicsit visszavesz a sodrásból a rendező, de annyira nem, hogy az ember néha ne érezze úgy, hogy csak kapkodja a fejét ide-oda, de nem ért igazán - mélységében - semmit. Hiába, no, nem gyors sodrású hegyi patakban kell úszni tanulni... A párbeszédekbe jócskán beleavatkozott /B, nagyon "áptudét" lett, néhol túlságosan is. Nem mindenhol és mindenben akarhat az ember elérni a jelenkorhoz: szókincset, nyelvhasználatot tekintve semmiképpen sem.
A darab viszont revitalizálódott, élő, eladható. Mégha fricska is és mégha nálam - klasszikusra vágyásom okán - nem is igazán ér(hetet)t el szerethető színház-élmény szintre. A közönség is élvezte, együtt nevetett (sőt néha már előre) az eseményekkel. Én azért nem ragaszkodom hozzá, hogy újra megnézzem. De a Mizantrópot egyszer biz'Isten meg fogom.
A kecskemétiek új direktora előtt pedig emelem kalapom. Ha az én kinevezésem körülményei késztetnének bárkit egy darab színre állítására, akkor nem biztos, hogy állnék erkölcsileg olyan magas nívón, hogy nap mint nap szembenézzek annak sikerével, s valószínűleg levenném a színház műsoráról, nemhogy "vendégségbe" engedjem...
Hiába, no: úgyis lehet fricskát adni, hogy semmit nem kell átírni vagy megrendezni. Ehhez kell az igazi nagyság.
(A kecskeméti Katona József Színház honlapja: http://www.katonaj.hu/)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése