Bartis Attila: Nyugalom - Anders Thomas Jensen: Adam almái

Holvoltálfiam?

Ma nehéz napom volt, anyám. Bírósági tárgyalásra kellett mennem, lelkileg megviselt. Ezért is gondoltam, hogy este, ha végre hazaérek, akkor Bartis Nyugalmáról írok. Aztán az este valahogy moziba is eljuttatott és mivel a halott macska és a halott varjak Bartis Nyugalmához kapcsolódtak a fejemben, így azt is gondoltam, hogy összefűzöm a beszámolót Adam almáival.

Nem a párhuzamok miatt, azok valószínűleg nem is léteznek, hanem mert ilyen a hangulatom: a morbid, sehová nem tartó, vulgárisba hajló pesszimizmust ötvözöm a morbid, valahová határozottan tartó, fanyar optimizmussal. Mert ma ez lesz a jó.

Rebeka repül! - Értenem kellene, hogy miért halnak meg állatok Bartis írásaiban, de engem távoltart attól, hogy szeretni tudjam. Pedig amúgy biztos tudnám. Rebeka repül! Aztán a filmben meghal egy csomó varjú, akik a Sátán kísértéseként fogyasztják a templom kertjében álló almafa termését. Nem maguktól, lelövik őket. Mint ahogy a macskát is, de az sem baj - pont, mint Bartis Nyugalmában, ahol by the way alapon említésre kerül egy ledarált macska - mert a macska csak "leesett". Nem tudom. Erre valami miatt túl érzékeny vagyok. Nem erről szól persze egyik sem. De egy állatkínzó elleni per napján nekem ez jár a fejemben. Rebeka repül!

Bartis világképe beteg, de érdekes. Pont ezért. Ki élne 15 évet egy anyával, aki nem hagyja el a lakást? Bartis élne, él. Holvoltálfiam? (Bugyittettélel? - mennyivel rosszabbul hangzik, pedig ez az én életem igaza, bár nem hozzám intéződött és nem is én intéztem.) Aki nem hal meg a könyvben, az már biztosan túléli. De azért a többség meghal. Előtte az írói kiteljesedés oltárán rendre baszik. Valakivel, többekkel. Bartisnál ennyiről szól az élet. Perverz, erőszakos, önző kapcsolatok és a hihetetlen ívmentes élet, amely a kezdetektől a halálba tart. Vidám olvasmány.

Ivan, a pap egy szürreális figura. De valójában a filmben mindenki az. Ivan a legazabb. Nem derül ki semmi és mégis minden kiderül, de nem kitalálósan-sejtetősen, hanem nyíltan. Valahogy Ivan körül rettentő dolgok történtek, történnek, ő mégsem vesz tudomást róluk, mert akkor meghalna. A hit élteti. A gonosz megkísérti, de ő ellenáll - Istennel az oldalán. A fia nem béna. A felesége nem öngyilkos lett. Mindenkinek van egy feladata. Adamnak őrizni az almafát és almás pitét sütni annak terméséből. Adam skinhead. A Hitler-képre cserélt kereszt falon hagyott sziluettje már a második harangozásnál eltűnik. Nekem hiányzik. Úgy teljesebb lenne a kép, de én amúgy is a belső terek rabja vagyok. Régi, kopott komód, rajta telefontöltő, mobiltelefon. Tökéletes. Valójában az egész az. Elvileg vicces és sokat lehet nevetni, mert minden történés eltúlzott, ahogy a jellemrajzok is azok. De tényleg azok-e? Mindenki követ el hibákat. Én nem nevettem. Most sem tudok. Még. Minden hiba helyrehozható?

Szerencsére nem Bartist kell kérdeznem, mert az ő világában hibán kívüli lét nincs. A jellemek önmagukba fejlődnek (vissza). Az agresszió nem is bűn: a hétköznapiság szürkéje csupán. Megütni, megbaszni, megölni nem jelent többet, mint spórolási célzattal legyet csempészni az italba vagy elütni egy hollandsegélyszállítmánypiros pulóverben futkározó, pucér seggű cigánypurdét. Mindenki magányos hős, csak néha összeérnek a szálak. Akkor történik valami szaftosan megfogalmazható, polgárpukkasztóan az olvasó arcába vágható, aztán jönnek az újabb semmik.

Holvoltálfiam?

Megváltozik-e egy neonáci világképe? Megváltoztatható-e? Vagy egy benzinkutakat rabló "pakié"? Egy folytonevő és mindent zsebrevágó, nemi erőszakért ült valamikori teniszcsillag-jelöltté? Egy alkoholista, gyermeket váró, zilált nőé? A nézőé? Leeshet-e Hitler képe a falról? Leeshet-e a Biblia mindig úgy, hogy Jób Könyvénél nyíljon ki? Mindig minden leeshet-e?

Kiváncsi vagyok, hogy Alföldi Róbert milyen filmet készített a Nyugalomból. Olvastam a kritkákat, pedig nem szokásom, de a filmet még nem láttam. Szeretném megnézni. Nem tudom elképzelni, hogy mit és hogyan lehet ebből a könyből megfilmesíteni. Holvoltálfiam? Talán ezt. Ezt biztosan. Erről szól minden és minden ide tér vissza. A holvoltálhoz.

Mindkettő kell. Mindkettő olyan, hogy kell ahhoz, hogy az ember kilépjen és megtanuljon nyomorában mosolyogni. Terápiás célzattal kell. Mindkettő.

Holvoltálfiam?

Tudja anyám, hogy van az: egy fárasztó nap végén az ember elmegy saját kis "Tibetjébe" - csak a rend kedvéért - de rájön, hogy ott nem jó mással, csak (ön)magával. Lezárja az almákat, a díszlettel berendezett börtönt és az összes szereplőt, s saját élete szereplői felé fordul. Ez pedig így jó. Mégha ma kicsit hiányos is élete szereplőinek köre. Az igazi hiány mindig valami létezéséből fakad, és épp ezért nem lehet negatív érzés. Ezt nem tudja Bartis. Én szerencsére igen. Mosolyogva bújok ágyba a hiányérzetemmel. De legalább rend van. Rend volt. Szép nap ez a mai.

Bartis Attila: Nyugalom (Magvető, 2001)
Adam almái: http://adamsapplesthemovie.net/