Muriel egy mozgássérült, ágyhoz szíjazott, elkeseredettségében közönséges és érzéketlen nő. A történet nem róla szól és mégis. A férfi elszegődik Murielhez, indokait balladai homály fedi, de megy. Hatvanas, alkoholista, nincs emlékezete. Az ideális pár.
Murielben már semmi nem maradt a szavak erején kívül, amitől még embernek érezhetné magát. A regény egy jelentős része a maslowi-piramis alján mozog, történetesen a fiziológiai szükségletek kielégítését írja le drasztikus részletességgel, mégis megejtő bájjal. Valahogy természetes az, hogy Muriel nem magától pisil, hanem ehhez egy férfira van szüksége. Mint minden máshoz is a fogmosástól a tisztálkodáson át az evésig. Mindenhez. Szép függőség-allegória.
Ez a könyv kemény. "Muriel nem ismeri a lehangoltságot. A rendszeres vizeletürítések, a percre beosztott napirend mellett nem lehet lelkiállapota." "A férfi iszik, mint a kefekötő. ... Nagy körültekintéssel iszik. Rájött, nem szabad enni, nehogy csökkentse vagy közömbösítse az alkohol erejét. Nem talált rá tűrőképessége határára, úgy tűnik, nincs is neki ilyen." Lelkiállapot-nélküliség... Tűrőképesség-végtelen... Nem egy vidám történet. Aztán valahogy mégis az. Mert végülis ez egy szerelmi történet. Nem a szokványos egymásnak esős vagy kínosan édelgős. Ez arcbacsapós, gyomron rúgós - de a végén a lány és a fiú egymásra találnak. Bár inkább csak magukra. De ezt szerencsére az író nem árulja el nekik.
Éric Holder: Férfi az ágy lábánál (Magvető, 1997.)
Muriel másik gondozója - Marie - drogos. "Enélkül nem lehet kibírni. Ki tudja ezt elviselni?" Nem derül ki, hogy a munkáról vagy az életről beszél. Igazából mindegy is.
Murielben már semmi nem maradt a szavak erején kívül, amitől még embernek érezhetné magát. A regény egy jelentős része a maslowi-piramis alján mozog, történetesen a fiziológiai szükségletek kielégítését írja le drasztikus részletességgel, mégis megejtő bájjal. Valahogy természetes az, hogy Muriel nem magától pisil, hanem ehhez egy férfira van szüksége. Mint minden máshoz is a fogmosástól a tisztálkodáson át az evésig. Mindenhez. Szép függőség-allegória.
Ez a könyv kemény. "Muriel nem ismeri a lehangoltságot. A rendszeres vizeletürítések, a percre beosztott napirend mellett nem lehet lelkiállapota." "A férfi iszik, mint a kefekötő. ... Nagy körültekintéssel iszik. Rájött, nem szabad enni, nehogy csökkentse vagy közömbösítse az alkohol erejét. Nem talált rá tűrőképessége határára, úgy tűnik, nincs is neki ilyen." Lelkiállapot-nélküliség... Tűrőképesség-végtelen... Nem egy vidám történet. Aztán valahogy mégis az. Mert végülis ez egy szerelmi történet. Nem a szokványos egymásnak esős vagy kínosan édelgős. Ez arcbacsapós, gyomron rúgós - de a végén a lány és a fiú egymásra találnak. Bár inkább csak magukra. De ezt szerencsére az író nem árulja el nekik.
Éric Holder: Férfi az ágy lábánál (Magvető, 1997.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése