Horváth Péter: Blikk (Budapesti Kamaraszínház, 2007. december 3.)

A Blikk alatt már nincs létezés, ami a Blikk alatt van, az már biztosan nem színház. A Blikk is erőteljesen határeset. Az ember nagyobb drámát és élettelibb párbeszédeket talál, ha beugrik egy diszkóba. Bárhol. De nem. Ennyire nem egyszerű. Ez egy díjnyertes dráma (a Nemzeti Színház 2004-es drámapályázatára íródott!), nem rendezhetem le pár mondattal.

Nálam sokkal okosabbak megírták már, hogy miről is szól a darab, sőt: maga a szerző is magyarázta.
Csak nem gondoltátok, hogy azután, hogy megnéztem valamit, ami minősíthetetlensége miatt elkeserített, megdöbbentett és felmérgelt, nem jártam utána, hogy mit is láttam? Hát hol maradt volna a rám oly' nagyon jellemző alaposság? Elolvastam. Több kritikát is és most már tudom, hogy ez tényleg dráma, a kisvárosi munka- és jövőkép nélküli fiatalok és nyerészkedők drámája... A nagy fenét!!! Ez egy szemét. Nem hiszem, hogy a rendező rontotta el, mert ezt egész egyszerűen már nem lehetett elrontani.

Mit is vetett papírra az amúgy jobb alkotásokat is jegyző író? Egy csomó értelmetlen, élettől elrugaszkodott párbeszédet, melyben a vulgaritás céltalan létező csupán, töltelék, megdöbbenteni vagy alattomosan a tudatunkba rögzülni vágyó, de felesleges. FELESLEGES.

Diszkóban vagyunk, sok-sok percen át, szól a zene, a szereplőpárok a diszkókra jellemző sodródást követve véletlenszerűen alakulnak, kommunikációjuk pár percre korlátozódik. Kihívás lenne a színészeknek, ha abban a pár percben, amíg rájuk vagyunk kénytelenek figyelni, nem kéne karikatúrákat játszaniuk, szinte látom a szájukból az ég felé lufizó szövegdobozt is. De így nem kihívás, hanem ripacskodás. Én sajnálom őket ezért.

Az egész darabban nincs egy jó mondat. Pedig nagyon figyeltem, mert nem akartam lemaradni róla, ha mégis lenne. De nem volt. Helyette: hangos zene, ingyen Blikk-hirdetés, cigarettafüst, szétzilált történet, Európa Diszkó, kamionos, helyi menő csávó, hülye picsák hegyekben. Ami nem: menekülési lehetőség (a fene a stúdiószínházakba) vagy legalább valami ital az elviselhetőség érdekében. Sok ital.

Tényleg próbálom azóta is megfejteni, de nem megy. Ez kérem szépen egy jól megtervezett terrortámadás volt - ellenem. Személyes sértésnek is veszem. Az biztos, hogy nem színház. És azóta is fut. Juj. Hát senki nem mert szólni, hogy egy színháznak azért legalább a nevéhez méltónak illene maradnia? Szomorú... :(

Én amúgy a tisztes bulvárlap helyében hangosan kiabálva kikérném magamnak, hogy nevem egy ilyenhez bárki is a szájára vegye, azzal engem összefüggésbe hozzon. (Hihetetlen, ugye?) Szerintem nincs az a bíró, aki ne adna neki igazat. Leborulok a Blikk - újság - nagysága előtt. Térdre, magyar! Boruljon minden(ki)!

Aki megnézi, magára vessen. Fog is.

Jaj.

Jaj.

Jaj.